Helyszíni szemle: Pán Imre-anyagok Székesfehérváron

Valahogy meghittebb az egész, mint amire eredetileg számítok. Talán a vasárnap délelőtti általános nyugalom miatt, talán azért, mert a székesfehérvári Városi Képtárban, ahol a Pán Imre-emlékszoba van, specifikusan kevés az aznapi mozgás. Nyugodtan, ráérősen lehet végignézni a magyar szürrealizmus néhány alapokmányát, s a tárolókban ritkán reprodukált fotókat, kiadványok eredeti példányait.

Continue reading

Szemlélettranszfer: az Index Könyvtár mint a szürrealista elképzelések magyarországi megalapozásának kísérlete

A szürrealisták együtt

Az Index-sorozat első darabja Paul Éluard munkája: A francia költészet a világ színe előtt. Bár Éluard a szürrealista csoport alapító tagja volt, 1946-ban nem feltétlenül szürrealistaként szólal meg – ebben az időszakban Bretonhoz képest Éluard egy elkötelezettebb irodalom híve. A sorozatban közölt cikk azonban, amelyet a szerkesztő kiválasztott, nem kifejezetten a politikai költészet melletti érvek sorozata, inkább a háborút átvészelt francia irodalom egyfajta seregszemléje, az újraszerveződésre történő felhívás. Éluard névsorolvasásba kezd: elődökként Baudelaire-t, Nervalt, Rimbaud-t emlegeti, de felsorolja a háborúban odaveszett vagy eltűnt barátokat, közöttük szürrealistákat is: Robert Desnos, Pierre Unik, Benjamin Fondane nevét említi többek között.

Continue reading

Alámerülés az énbe: idegenség-konstrukciók a magyar szürrealizmusban

Pán Imre

A magyar irodalmi avantgárd-feldolgozások és avantgárd-antológiák általában 1930 táján keresik a magyar avantgárd mozgalmi szakaszának lezárulását. Az irodalomtörténeti tézis alapja, hogy 1925/1926/1927 táján sorra szűnnek meg a magyar avantgárd fontosabb folyóiratai (Ma, Magyar Írás, Út, Periszkop, Dokumentum, Új Föld), és azok a szerzők, akik korábban avantgárd poétikájú műveket is alkottak (József Attila, Illyés Gyula, Déry Tibor, Németh Andor, Reiter Róbert és mások), néhány elszigeteltebb kivételtől eltekintve beszédmódot váltanak, eltávolodva az izmusoktól – és ez többé-kevésbé Kassák Lajosra, a magyar avantgárd mozgalom centrális figurájára is érvényes, aki 1928 és 1939 között már a Munka című folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedik.

Continue reading

Magyar dada? Megjegyzések az IS folyóiratról (1924–1925)

Az első IS-szám Pán Imre-versei mintha Mezei Árpád gondolatmeneteinek művészi projekciói lennének,[1] tördelésük is összekapcsolja, egymás kontextusába helyezi őket, hiszen folyamatosan, közvetlenül a Forma című írás zárlata után kezdődnek a Pán-versek.

Rendkívül markáns, jól körülhatárolható az a motívumrendszer, amely Pán Imre itt közölt szövegeit meghatározza.

Continue reading