Laknak-e a homokórában madarak? Déry Tibor szürrealista korszakáról

 dery

Déry Tibor tízes évek végétől kezdődően írt művei (prózák, drámák, verskompozíciók) gyakran jelentős késéssel jelentek meg, kéziratban maradtak, némelyikük teljesen el is veszett. Ez lehet az egyik oka annak, hogy Déry (egy lehetséges opció szerint 1921 és 1930 közé tehető) avantgárd korszakának irányzati besorolásai meglehetősen hozzávetőlegesek. Másik ok, hogy a magyar avantgárd művészek (és főleg az írók) jellemzően nem egy-egy irányzat mellett kötelezték el magukat – kerülték, hogy dadaistának, konstruktivistának vagy szürrealistának minősítsék önmagukat –, hanem némileg eklektikus, szintetizált formában fogadták be és gondolták tovább az egyes irányzatokat, többnyire az „új vers”, „új művészet” szókapcsolatokat vonatkoztatva saját műveikre. Continue reading

Advertisements

Az álom antológiája

Reiter Róbert / Franz Liebhard

A gomolygó anyag és a lebegő állatok Reiter Róbert verseiben

A húszas évek közepe táján, az 1923-as és 1924-es versközlésekben válnak gyakoribbá Reiter Róbertnél azok a képek, amelyek a szürrealista költészet érdeklődési körén belül kitüntetett fontosságúak. Az anyag gomolygó világa ez: a fémek átalakíthatóak, és minden anyag bonyolult vegyi folyamatokban vesz részt („az ásványok váza szétesett”; „karbolforrások bugyborékoltak szakadatlanul”; „mész összeégette a kertek illatát / a kristálypatakok megfulladtak az iszapban / kén megölte a füveket” – Atyámmal a Holt-tenger partján; „aranyodat mossák este a fénypatakok medrében”; „az idő kénszínű robaja ez s te meggyulladsz / nyugtalanok vagyunk, mint a higany” – Tabala-dal; „Dicsértessék az anyag, mely a hidegben összehúzódik s a melegben kiterjed” – Dicsértessék; „a szabályos ezüsthasáb is megfeketedett azóta” – Fényrokonunk; „árnyéka olyan lett mint az opál és összezsugorodott” – Kárpitos volt a szomszédom). A példák természetesen gyarapíthatók lennének még: e szövegek mögé a misztikát és az alkímiát tanulmányozó André Breton vizsgálódásait gondolhatjuk oda viszonyítási pontként. Az anyag átalakulásainak követése az irodalmi szövegben természetesen a nyelv önreflexiójaként is olvasható: ezekben a folyamatokban Reiternél leggyakrabban szemlélőként van jelen az emberi tényező. Figyeli az átváltozásokat, próbálja megérteni azokat, de ő maga a legritkább esetben aktív, kezdeményező az idézett szövegrészekben.

Continue reading