Surrealist Senses: Marcel Jean’s Representations of Budapest

Abstract

The paper analyzes the spatial representations and the self-representations of the surrealist author Marcel Jean in his late autobiography entitled Au galop dans le vent (1991), where he reflects upon his life and upon the seven years that he spent in Budapest with his wife between 1939 and 1945, and also in his book Mnésiques, published in 1942 in Budapest. In this latter book the presence of the surrealist mythology of transformation can be interpreted as a representation of the dislocated self, Au galop dans le vent showing the historical and biographical contexts of these experiences.

Keywords: Marcel Jean, Árpád Mezei, Au galop dans le vent, European School, Mnésiques, surrealism, war

Imre József BALÁZS
Surrealist Senses: Marcel Jean’s Representations of Budapest
Acta Universitatis Sapientiae, Philologica, 5, 1 (2013) 17−31

Helyszíni szemle: Pán Imre-anyagok Székesfehérváron

Valahogy meghittebb az egész, mint amire eredetileg számítok. Talán a vasárnap délelőtti általános nyugalom miatt, talán azért, mert a székesfehérvári Városi Képtárban, ahol a Pán Imre-emlékszoba van, specifikusan kevés az aznapi mozgás. Nyugodtan, ráérősen lehet végignézni a magyar szürrealizmus néhány alapokmányát, s a tárolókban ritkán reprodukált fotókat, kiadványok eredeti példányait.

Szemlélettranszfer: az Index Könyvtár mint a szürrealista elképzelések magyarországi megalapozásának kísérlete

A szürrealisták együtt

Az Index-sorozat első darabja Paul Éluard munkája: A francia költészet a világ színe előtt. Bár Éluard a szürrealista csoport alapító tagja volt, 1946-ban nem feltétlenül szürrealistaként szólal meg – ebben az időszakban Bretonhoz képest Éluard egy elkötelezettebb irodalom híve. A sorozatban közölt cikk azonban, amelyet a szerkesztő kiválasztott, nem kifejezetten a politikai költészet melletti érvek sorozata, inkább a háborút átvészelt francia irodalom egyfajta seregszemléje, az újraszerveződésre történő felhívás. Éluard névsorolvasásba kezd: elődökként Baudelaire-t, Nervalt, Rimbaud-t emlegeti, de felsorolja a háborúban odaveszett vagy eltűnt barátokat, közöttük szürrealistákat is: Robert Desnos, Pierre Unik, Benjamin Fondane nevét említi többek között.

Alámerülés az énbe: idegenség-konstrukciók a magyar szürrealizmusban

Pán Imre

A magyar irodalmi avantgárd-feldolgozások és avantgárd-antológiák általában 1930 táján keresik a magyar avantgárd mozgalmi szakaszának lezárulását. Az irodalomtörténeti tézis alapja, hogy 1925/1926/1927 táján sorra szűnnek meg a magyar avantgárd fontosabb folyóiratai (Ma, Magyar Írás, Út, Periszkop, Dokumentum, Új Föld), és azok a szerzők, akik korábban avantgárd poétikájú műveket is alkottak (József Attila, Illyés Gyula, Déry Tibor, Németh Andor, Reiter Róbert és mások), néhány elszigeteltebb kivételtől eltekintve beszédmódot váltanak, eltávolodva az izmusoktól – és ez többé-kevésbé Kassák Lajosra, a magyar avantgárd mozgalom centrális figurájára is érvényes, aki 1928 és 1939 között már a Munka című folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedik.

Saját nárcizmusok

Kis füzet, 32 oldal: Az új magyar művészet önarcképe – Az Európai Iskola sorozatának 7–8. füzete, katalógusokból és Bálint Endre írásából kikövetkeztethetőleg 1946-os megjelenéssel.

Az önarcképeknek van valamiféle vonzereje, különösen hogyha – kívülről nézve – van hozzá összehasonlítási alapunk: tizenhárom ember önarcképe egymás mellett, vagy egyazon művész tizenhárom önarcképe többet mond az emberről, mint egyetlen önarckép.

Saját nárcizmusával bajlódik a művész, miközben saját vonásait rajzolja; vagy akár büszkén vállalja, ha olyan.