Keywords in the Works of Victor Brauner

(Mihaela Petrov, Victor Brauner: Cuvântul scris și opera plastică 1934–1965, Humanitas, București, 2012)

Although the art school in his native town (Piatra Neamț, Romania) is named after Victor Brauner, the best works of the surrealist painter were not printed until 2012 in Romania in a representative album of good quality. Mihaela Petrov’s book is therefore an important milestone of Brauner’s reception in Romania, after some major monographical essays published in Romanian language by Emil Nicolae (2004, with several texts and early paintings of the author), Sarane Alexandrian (2005, a translation of the book originally printed in Paris, at Ed. Oxus in 2004) and Cristian-Robert Velescu (2007). The author of the recent book, Mihaela Petrov obtained a PhD degree in Bucharest in 2011, after researching intensively the Brauner archives in Bibliothèque Kandinsky, Centre Georges Pompidou, Paris, creating a full inventory of the notebooks and manuscripts of Brauner, trying to establish interpretative connections between them and Brauner’s paintings.

Válogatott képek a Gellu Naum-mitológiából

Gellu Naum: Vasco da Gama si alte poheme / Vasco da Gama and other pohems. With an introduction and translation by Alistair Ian Blyth. Humanitas, Buc., 2007.

Talán ott kellene kezdeni, hogy miért pohem és miért nem poem. Amikor Balogh József összeállította a mindmáig egyetlen magyar nyelvű Naum-versválogatást (Gellu Naum: Gladiátor az autóbuszban. Versek Balogh József fordításában. Kriterion, Buk., 1977.),     akkor ölteménynek fordította ezt a szóalakot. Védhető változat nyilván: a közbeiktatott h betű hatására lefokozó jelentésárnyalatra tesz szert a szó, az „öltemény” jelentése pedig az ’öltögetés’ szó közbeiktatásával afféle kézműipari terméket idéz. Egy csinálmányt. A Naum-féle szóalak ironizálja a költészet emelkedettségét – az avantgárdok többnyire gyűlöltek mindent, ami művészi és emelkedett.

Egy másik érvényes fordítási lehetőség a költhemény volna: az ironikus árnyalat ebben az esetben is felbukkanna, és itt a túlontúl emelkedett hangnem, a kényeskedő hangvétel keltene hasonló hatást. Ráadásul a beiktatott h betű volna itt is az ironikus hatás eredője – mint az eredetiben.