Laknak-e a homokórában madarak? Déry Tibor szürrealista korszakáról

 dery

Déry Tibor tízes évek végétől kezdődően írt művei (prózák, drámák, verskompozíciók) gyakran jelentős késéssel jelentek meg, kéziratban maradtak, némelyikük teljesen el is veszett. Ez lehet az egyik oka annak, hogy Déry (egy lehetséges opció szerint 1921 és 1930 közé tehető) avantgárd korszakának irányzati besorolásai meglehetősen hozzávetőlegesek. Másik ok, hogy a magyar avantgárd művészek (és főleg az írók) jellemzően nem egy-egy irányzat mellett kötelezték el magukat – kerülték, hogy dadaistának, konstruktivistának vagy szürrealistának minősítsék önmagukat –, hanem némileg eklektikus, szintetizált formában fogadták be és gondolták tovább az egyes irányzatokat, többnyire az „új vers”, „új művészet” szókapcsolatokat vonatkoztatva saját műveikre. Continue reading

Advertisements

Esőcsinálás: Illyés Gyula szürrealista kalandja

Egybehangzó kritikai vélemény, hogy Illyés Gyula igazán jelentős szürrealista versei már Budapesten, és főként a Dokumentumban jelennek meg.[1] Legfontosabb ezek közül éppen a rituális szemléletmódot megidéző, háromrészes Sub specie aeternitatis,[2] amelyiknek a második része igencsak szuggesztív címet visel: A költő nem énekel az esőről. Esőt csinál. Annak a performatív szürrealista szemléletnek a jegyében szólal meg tehát, amely Illyés más szövegeiben egyenértékűséget tételezett például a séta és az írás között.

Continue reading