Surrealist Senses: Marcel Jean’s Representations of Budapest

au galop

Abstract

The paper analyzes the spatial representations and the self-representations of the surrealist author Marcel Jean in his late autobiography entitled Au galop dans le vent (1991), where he reflects upon his life and upon the seven years that he spent in Budapest with his wife between 1939 and 1945, and also in his book Mnésiques, published in 1942 in Budapest. In this latter book the presence of the surrealist mythology of transformation can be interpreted as a representation of the dislocated self, Au galop dans le vent showing the historical and biographical contexts of these experiences.

Keywords: Marcel Jean, Árpád Mezei, Au galop dans le vent, European School, Mnésiques, surrealism, war

Imre József BALÁZS
Surrealist Senses: Marcel Jean’s Representations of Budapest
Acta Universitatis Sapientiae, Philologica, 5, 1 (2013) 17−31

Continue reading

Laknak-e a homokórában madarak? Déry Tibor szürrealista korszakáról

 dery

Déry Tibor tízes évek végétől kezdődően írt művei (prózák, drámák, verskompozíciók) gyakran jelentős késéssel jelentek meg, kéziratban maradtak, némelyikük teljesen el is veszett. Ez lehet az egyik oka annak, hogy Déry (egy lehetséges opció szerint 1921 és 1930 közé tehető) avantgárd korszakának irányzati besorolásai meglehetősen hozzávetőlegesek. Másik ok, hogy a magyar avantgárd művészek (és főleg az írók) jellemzően nem egy-egy irányzat mellett kötelezték el magukat – kerülték, hogy dadaistának, konstruktivistának vagy szürrealistának minősítsék önmagukat –, hanem némileg eklektikus, szintetizált formában fogadták be és gondolták tovább az egyes irányzatokat, többnyire az „új vers”, „új művészet” szókapcsolatokat vonatkoztatva saját műveikre. Continue reading

Body, Love, Object: Frontiers for Romanian Surrealism

Body Love Object first page

Abstract: The group activity of the Romanian surrealists meant a re-invention of certain surrealist practices that the artists around André Breton promoted by the end of the 1930s. When the II World War destroyed the network of communication between surrealist artists from different countries, the Romanian group continued the surrealist experiments on its own. Their results were very well received by the Paris surrealist group when the links were reestablished around the 1947 international surrealist exhibition at Galerie Maeght. The paper analyses the surrealist discourse of the Bucharest group as a minor language usage, where some key concepts like body, love, object are reinterpreted in a way that they cannot be inserted into the value system of the emerging Romanian society in the late 1940s. Works by Gherasim Luca and his fellow group members explore territories that the dominant language does not integrate into the discourse of ’normality’.

Keywords: body, cultural mediation, love, minor, object, surrealism

Source: Transylvanian Review vol. XXII, Supplement No. 1, 2013: Mapping literature, eds. Balázs Imre, Ioana Bot, Adrian Tudurachi, Sanda Berce, Petronia Petrar, Erika Mihálycsa, Elena Păcurar

Transylvanian Review supplement 1-2013

Transferring Surrealism: Árpád Mezei and the Theories of Hybridity

„Comme les pièces de monnaie, les mots possèdent deux faces: ils sont à la fois signe et signification. […] Un mot est [selon Platon et Leibniz] construit de fonctions particulières qui lui donnent une structure analogue à celle de la chose exprimée. (…) Le surréalisme est né de la découverte que la réalité est entièrement construite sur le principe d’équivalence. Le mot ’surréalisme’ exprime cette nature double de la réalité. Le dadaisme, qui a précédé le surréalisme, correspondait simplement au principe d’incertitude, antithèse du principe d’identité: les dadaistes faisaient un usage indistinct des deux cotés du mot. Le surréalisme part des réalités distinctes du conscient et de l’inconscient et va vers la synthèse de ces composantes.”[1]

These words exploring the possible connections between sounds and signification, material aspects and meanings, can be found in the catalogue of an important surrealist exhibition, Le Surréalisme en 1947, and were written by Hungarian philosopher and art historian Arpad Mezei (1902–1998), co-author with surrealist painter Marcel Jean of several volumes on surrealism and its contexts: Maldoror (Paris, 1947), Genèse de la pensée moderne (Paris, 1950), Histoire de la peinture surréaliste (Paris, 1959). In my presentation I will argue that a re-reading of surrealist texts and images could be inspired by one of Mezei’s key concepts: hybridity. It is important to identify the historical role of such conceptualizations within surrealism itself (that is, the role of hybrids in postwar surrealist art), but this concept may help also to individualize surrealism among other currents of avant-garde or modernism. With the increasing interest of scholars towards the theories of hybridity within the context of globalization and multiple identities, the theories rooted in surrealism may add another dimension to the issue. Continue reading

Az álom antológiája

Reiter Róbert / Franz Liebhard

A gomolygó anyag és a lebegő állatok Reiter Róbert verseiben

A húszas évek közepe táján, az 1923-as és 1924-es versközlésekben válnak gyakoribbá Reiter Róbertnél azok a képek, amelyek a szürrealista költészet érdeklődési körén belül kitüntetett fontosságúak. Az anyag gomolygó világa ez: a fémek átalakíthatóak, és minden anyag bonyolult vegyi folyamatokban vesz részt („az ásványok váza szétesett”; „karbolforrások bugyborékoltak szakadatlanul”; „mész összeégette a kertek illatát / a kristálypatakok megfulladtak az iszapban / kén megölte a füveket” – Atyámmal a Holt-tenger partján; „aranyodat mossák este a fénypatakok medrében”; „az idő kénszínű robaja ez s te meggyulladsz / nyugtalanok vagyunk, mint a higany” – Tabala-dal; „Dicsértessék az anyag, mely a hidegben összehúzódik s a melegben kiterjed” – Dicsértessék; „a szabályos ezüsthasáb is megfeketedett azóta” – Fényrokonunk; „árnyéka olyan lett mint az opál és összezsugorodott” – Kárpitos volt a szomszédom). A példák természetesen gyarapíthatók lennének még: e szövegek mögé a misztikát és az alkímiát tanulmányozó André Breton vizsgálódásait gondolhatjuk oda viszonyítási pontként. Az anyag átalakulásainak követése az irodalmi szövegben természetesen a nyelv önreflexiójaként is olvasható: ezekben a folyamatokban Reiternél leggyakrabban szemlélőként van jelen az emberi tényező. Figyeli az átváltozásokat, próbálja megérteni azokat, de ő maga a legritkább esetben aktív, kezdeményező az idézett szövegrészekben.

Continue reading

Szemlélettranszfer: az Index Könyvtár mint a szürrealista elképzelések magyarországi megalapozásának kísérlete

A szürrealisták együtt

Az Index-sorozat első darabja Paul Éluard munkája: A francia költészet a világ színe előtt. Bár Éluard a szürrealista csoport alapító tagja volt, 1946-ban nem feltétlenül szürrealistaként szólal meg – ebben az időszakban Bretonhoz képest Éluard egy elkötelezettebb irodalom híve. A sorozatban közölt cikk azonban, amelyet a szerkesztő kiválasztott, nem kifejezetten a politikai költészet melletti érvek sorozata, inkább a háborút átvészelt francia irodalom egyfajta seregszemléje, az újraszerveződésre történő felhívás. Éluard névsorolvasásba kezd: elődökként Baudelaire-t, Nervalt, Rimbaud-t emlegeti, de felsorolja a háborúban odaveszett vagy eltűnt barátokat, közöttük szürrealistákat is: Robert Desnos, Pierre Unik, Benjamin Fondane nevét említi többek között.

Continue reading