Mint akit belülről festettek ki

Antonin Artaud: Rodezi levelek (1943–46).Vál. és szerk. Darida Veronika. Ford. Szabó Marcell. Kijárat Kiadó, Bp., 2011.

„Az emberi arc üres erő, egy halott mező. Jól ismert követelése egy formának, amely sohasem felelt meg a testnek, más akart lenni, mint a test.” (108.) Antonin Artaud pontosan ragadja meg mondataiban az arc egyszerre több paradoxonát is: hogy anyagból van ugyan, de anyagszerűsége rejtőzködő; hogy van egyfajta állandósága és kimozdíthatatlansága, ami rémületes is lehet, mert már eleve olyan, mint egy halotti maszk; hogy behatárolt kiterjedésű és mégis behatárolhatatlan valamilyen értelemben.

Continue reading