Szürrealista karnevál

Ada Milea zenéi egyre inkább összekapcsolódnak Gellu Naum színpadra állított műveivel. Én magam először az Apolodor című (több, mint) gyereklemezt hallgattam meg (2003, A&A Records). Apolodor, a pingvin bejárja a világot, Ada Milea zenéi pedig végigkísérik az utazót: hol afrikai kongákat hallunk, hol bluest, amíg a Missisippin hajózunk, hol latin ritmusokat, hol vérbő countryt.

2011-ben a kolozsvári román színház két bemutatón is Ada Milea zenéjével közelítette a nézőkhöz Naum szürrealista karneválját.

A Florența sunt eu (Firenze én vagyok) inkább hangulati elemekkel gazdagodik a zenéből. Ott azt figyelhetjük, ahogy bárki átalakulhat bárki mássá. Az első jelenetben Dantét látjuk Firenzében, és amikor Beatricét szólítja, hozzá beszél, minden színpadon lévő nőalak Beatriceként válaszol, Beatriceként viselkedik. Aztán megérkezik Dantéhoz Cezar Bolliac, egy román nemzeti költő, aki szerelmi ügyekben kéri fel döntőbírónak Dantét. De a nők egymásba alakulása nem áll le, és hamarosan a férfiak színpadi identitása is elkezdi átalakulásait: előbb csak néhány katonakönyv cserél gazdát, aztán nevek és tulajdonságok vándorolnak, az emberek tulajdonságkliséket öltenek magukra, aztán lecserélik őket, miközben az egész színpadi jelenlét őrzi komédiajellegét. A háttérben széksorok, maguk a szereplők is le-leülnek oda, aztán bekapcsolódnak a szerepek karneváljába: tükör a nézőknek, a színpad másik oldalán. Ebben a játék egyik fontos tétje.

Egy másik színházi estén az Insula (A sziget) című produkciót nézheti meg, aki beül a nézőtérre: Ada Milea ezúttal a színpad hátterében pengeti is a gitárt. Dob, gitár és kimunkált énekhangok mondják el Robinson történetét, aki spleenjével együtt ül a szigetén – ha emberekkel találkozik, akkor is magányosan, magába zárva. Apolodor, a pingvin folyton másvalahová vágyott: ha elérkezett oda, ahová addig vágyott, máris rögtön máshová indult volna. Robinson bármilyen kontextusban képes saját magányán merengeni a Naum-darabban: a szerző depoetizálja, megtisztogatja kicsit ezeket a régi kliséket. Féltékenység, szerelem, bosszú – ezek az elemek mozgatják a mindössze egy órába sűrített zenés előadás cselekményét. És közben minden visszájára fordul természetesen: Péntek azt mondja Robinsonnak: taníts, mester, miközben jól látjuk, hogy többet tud nála; a szerelmes szirén szerelme forgandó, a vérszomjas kalóz fenyegetései formálisak, a becsületért gyilkolni induló nagymamák/nagynénik kara sokkal veszélyesebbnek tűnik. Csak Robinson magánya végleges és gyógyíthatatlan, mert az bárhol jellemző rá, kiindulópont és végpont összeérnek.

Karnevál és nyelvi tüzijáték: faarcú és érzelemkitöréses férfiak, nők érzelmei.

 

Kolozsvári Nemzeti Színház

Gellu Naum – Jules Perahim: Florența sunt eu (Firenze én vagyok, r. Alexandru Dabija, bem. 2011. június 25.)

Gellu Naum: Insula (A sziget, r. Ada Milea, bem. 2011. szeptember 27.)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s