Julien Gracq és a másik part

 

 

 

 

 

 

 

 

Antoine Compagnon a nagy antimodernek egyikének nevezi Julien Gracqot Les Antimodernes című könyvében.
Gracq első értekező prózai művét 1948-ban André Bretonról írta, legismertebb regényét, A Szirtiszek partvidékét (Le Rivage des Syrtes) Gellu Naum fordította román nyelvre: ezek olyan jelek, amelyek mindenképp relevánssá teszik a Gracq-művek szürrealista kontextusban történő vizsgálatát.


Gracq egyik kedvenc tételmondata az 1940-es évek második felében az volt, hogy a költészet az igent mondás képességével kapcsolatos – ezt a gondolatot a harmincas években Bataille és Caillois köréhez tartozó Jules Monnerot-tól veszi át. Nem kifejezetten avantgárd mondat, de úgy tűnik, Gracq a korszak kontextusában épp a nehezebbik utat próbálja körülírni az affirmativitás melletti opciójával.
A Szirtiszek partvidéke egyik fontos passzusa tulajdonképpen ugyanerre a képességre vonatkozik; az öreg Carlo Ortello mondja, halálára készülődve: „Marino olyan ember, aki soha nem tudott igent mondani.”
A regény ebből a szempontból kevésbé kategorikus, mint az értekező szövegek: az igent mondás képessége itt a vágyak affirmációját jelenti, amelyek viszont felnyitnak egy addig elzárva tartott, veszélyes világot, és ez akár teljességgel elsöpörheti a meglévőt. Az igen és a nem ott vannak a regény mélystruktúrájában, de nem elegendőek ahhoz, hogy regénybeli összes árnyalatukat leírjuk.
A regénybeli Aldo számára Marino, aki a változatlanság és mérsékletesség elvei szerint él a körülötte szétfoszló díszletek között, nagyon is autentikus figura, miközben Aldónak fontosabbnak bizonyul végül is a vágyteljesítés útja, a „másik part” megérintése, látványa. Az igenek és nemek közti térben Aldo gesztusa megtörik: nem egyedül van ebben a szituációban, hanem manipulációk, nagyobb szabású játszmák részévé válik akaratától függetlenül. Státusa: megfigyelő és kém, akinek a kontempláció bizonyos fokig munkaköri kötelessége, de ehhez a beszámolás, jelentéstevés kötelezettsége is hozzátartozik.
Gracq szívesen olvasta Jules Verne-t fiatalkorában; a Szirtisz-öböl mélye, ahol az elszigetelt paradicsomként létező sziget, Antekirtta fekszik, a Sándor Mátyás egyik legfontosabb helyszíne. A mitikus nevek Gracq regényében is hasonló képzeteket hívnak elő, mint amilyenekre a Verne-regényben bukkanhatunk: a hozzáférhetetlenség, titokzatosság, a „másik” világa a túlsó part, ahová Aldo vágyakozik.
Van a regényben egy „köztes” sziget is, Vezzano, ahonnan már megpillantható a túlsó part kialudt tűzhányója, a Tängri: Aldo és végzetasszony-szerelme, Vanessa úgy veszik birtokukba, hogy az egészben van valami ambivalencia – mintha legalább annyira Böcklin festményét, A holtak szigetét látnánk, mint amennyire meghitt szerelmi találkahelyet.
A Szirtiszek partvidéke várakozás-regény: az előérzeteké, az előbb álomban bejárt területeké, vagy a térképeké, amelyeknek tájai később konkrét látvánnyá válnak, a jelentőségteljesként érzékelt neveké és hanglejtéseké, az előbb csupán egy-egy pillanatra meglátott ismeretleneké, akikből rövidesen ismerősök lesznek. Az egyéni várakozások egy túlérett kultúra (tudat alatt legalábbis) „barbár” betörésre váró, azt előkészítő gesztussorozatával kapcsolódnak össze.
Gracq regénye 1951-ben jelent meg, az érte megítélt, s a szerző által visszautasított Goncourt-díj a benne olvashatóktól eltekintve is legendássá tették.
Poétikájában kevés olyasmi van, ami a szürrealizmussal rokonítaná, de a témák és motívumok, amelyekre figyel, abban a gondolatkörben mozognak, ami Bretont is hosszú időn keresztül foglalkoztatta.
Az álom, a másik, az előérzet, a csoda affirmációja – az ehhez hasonló elemek vállaltan „antimodern” megjelenítései kitűnő tereppé teszik a regényt annak a problémának a vizsgálatához, hogy van-e szürrealista mitológia és gondolkodásmód a közismert szürrealista poétikán kívül? Egyáltalán: mennyiben áll a lábán az a tézis, hogy a szürrealista költészet legfontosabb terepe a próza?

(Julien Gracq: Țărmul Syrtelor. Trad. Gellu Naum. Grupul Editorial Art, Buc., 2007.)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s