Avantgárd mellékszálak

Mennyit és hogyan tud átrendezni egy szintézismunka? Tegyük fel, hogy van valamelyes tudásunk a tárgyról, és hogy olvastunk már néhány átfogó leírást, ezen kívül irányzatmonográfiákat, szerzői kismonográfiákat a tárgyban – mely esetünkben a román avantgárd.

Ovidiu Morar kötetcímében például nincs ott az „irodalom” vagy „irodalmi” szó: ez jelzés arról, hogy távolodni próbál a román avantgárdkutatás irodalomközpontú jellegétől. (A 23. oldalon utal is erre a „literaturocentrizmusra”.) Valójában ez inkább egy szándék jelzése marad csupán: a képzőművészek, a társadalmi beágyazódás részletes tárgyalását ettől a könyvtől hiába várnánk. Lássuk, hogyan illeszkedik a 2005-ben megjelent könyv a közelmúlt értekezői teljesítményei, trendjei közé.

Összefoglalást olvasunk, mintegy 200 könyvoldalon, idézetekkel. Szinte nincs is „idő” nagy átrendezésekre, a könyv kiszámíthatóan halad az egyes irányzatok logikája szerint, többször, több vonatkozásban is visszakapcsolva ugyanahhoz a laphoz (pl. Contimporanul, Integral, 75 HP), vagy akár ugyanahhoz a szerzőhöz (Urmuzhoz, Ion Vineához és másokhoz).

Két dolgot lenne talán fontos kiemelni mégis. Ion Pop összefoglaló munkáihoz képest a könyv jelentős hangsúlyáthelyezése, hogy az expresszionizmusnak hasonló terjedelmű fejezet jut benne, mint a futurizmusnak, dadának, konstruktivizmusnak, szürrealizmusnak. (Az expresszionizmus felbukkanását Lucian Blaga, Adrian Maniu, Ion Vinea, Scarlat Callimachi, Beniamin Fundoianu, Al. Philippide, H. Bonciu, Ion Călugăru szövegeiben vizsgálja.) Ion Pop ezt az avantgárd-fejezetet a határterületre helyezte általában, vagy nem tárgyalta.

Szándékait tekintve szintén méltányolandó, hogy Morar külön fejezetet szán az avantgárd szerzők politikai nézeteinek – ebben az összefüggésben különösen a harmincas évek baloldali programcikkeit idézi fel és meg, Geo Bogza, Stephan Roll, Sașa Pană illetve az Alge folyóirat fiatal szerzőinek köréből. Azt az átjárást viszont, amelyik a politikai elemet kiterjesztettebb, általánosabb érvénnyel módszertanilag is beágyazhatná az avantgárd-projektum tárgyalásába, nem lépi meg ez a kötet (sem), inkább csak jelzi további kutatások irányvonalát (amelyhez az olyan könyvek, mint Stelian Tănase levéltári anyagokat közlő munkája, az Avangarda în arhivele Siguranței utóbb számos újabb nyersanyagot is szolgáltattak).

Köztes teljesítmény, köztes állomás tehát az avantgárdkutatásban Morar könyve. A szürrealizmus jó ismerőjeként evidens, hogy ez az irányzat kitüntetett fontosságú számára, különösen a második, negyvenes évekbeli hullám. Egyik érve ennek az opciónak az alátámasztására az egyes szerzők (Gherasim Luca, Gellu Naum, illetve Victor Brauner, Jacques Hérold, Jules Perahim stb.) nemzetközi ismertsége, presztízse. Ezeknek és más életműveknek az ismertetéséhez kerül tehát néhány adalék a könyvben – mindenről és mindenkiről egy kicsi.

(Ovidiu Morar: Avangardismul românesc. Ideea europeană, București, 2005.)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s