Gellu Naum és az európai avantgárd

A Kolozsvári Román Nemzeti Színház nemzetközi fesztivált-találkozót kezdeményezett 2011 októberében, középpontban ezúttal a tíz éve elhunyt Gellu Naum életműve. A közönség sorain végignézve a választás egyértelműen sikerültnek mondható: igen sok bukaresti, párizsi arc bukkan fel a Gellu Naum személyes ismerősei közül: jó nevű szerkesztők, kritikusok, költők, művészek. És lehetőség van négy Naum-színmű megtekintésére is (Zenobia, Florența sunt eu / Firenze én vagyok, Insula / Sziget, óriáskivetítőn pedig az Exact în același timp / Pontosan abban a pillanatban).

Az október 8-i program kiállításmegnyitóval indul: Ion Pop, Sebastian Reichmann és Marina Vanci-Perahim megnyitják azt a kiállítást, ahol Jules Perahim képzőművészeti munkái, plakáttervei és Gellu Naum fotói, kézirat-reprodukciói, könyvei szerepelnek. A kiállítás alapján viszonylag kevéssé lenne megérthető, miért izgalmas ez a két életmű (a képanyag nagy része fotókat tartalmaz a román szürrealistákról, Perahim-plakátterveket illetve Lyggia és Gellu Naum néhány rajzát), de hogy ez az egész igazából hogyan is áll össze, azt a beszélgetésekből, előadásokból, szövegekből derül ki inkább.

Naum és Perahim több műfajban is társszerzők: a Firenze én vagyok című komikus színművet például együtt írták az ötvenes évek végén, de az Apolodor könyve című Naum-gyerekkönyv első kiadását is Perahim illusztrálta (magyarul Majtényi Erik fordításában Zebegény a pingvin címen jelent meg 1963-ban). Ezek a találkozások indokolják többek közt a közös kiállítást.

A kiállítást felvezető mondatokból megtudjuk, hogy Naum és a román szürrealisták egyik nagy esélye voltaképpen megkésettségükből fakadt, hiszen így kritikusabbak lehettek a doktrínák esetleges eluralkodásával szemben (Ion Pop), figyelhetjük Sebastian Reichmann hangsúlyaiban a rejtett Gellu Naum-kisugárzást, ugyanazokat a szavakat, szóhangsúlyokat, amelyeket Naum használt gyakran (Simona Popescu előadása során ez a benyomás majd megismétlődik), Marina Vanci-Perahim esetében pedig volt férje kolozsvári visszatérése kap hangsúlyt, hiszen Párizsba történő kitelepedése előtt az utolsó színházi díszletterve, amelyet Romániában készített, egy kolozsvári előadás (Camus Vlad Mugur-rendezte Caligulája) részeként kapott nyilvánosságot 1969-ben.

Vetítés következik: Mihai Măniuţiu 2002-es kolozsvári rendezése elevenedik meg a képernyőn — vagy talán épp a megelevenedés hiányzik kissé, a képernyő közbeiktatódása miatt, hiszen mint Simona Popescu fel is hívja rá a figyelmet, az “eredeti” közönség a felvételen nagyokat nevet olyan szöveghelyeknél is, ahol a képernyőt bámuló közönség csendben van. Stilizált, számos távolító effektussal teletűzdelt, vizuális értelemben kissé archaizáló, némafilmeket idéző világ. Néhány nagyon erős jelenet és színészi jelenlét, de talán épp a főszereplő kissé szürke és széteső ahhoz, hogy a rendezés igazán egyben legyen.

Két Naum-monográfus előadása következik még a délutáni programban, Gellu Naum és az európai avantgárd összefoglaló címmel: Ion Popé és Simona Popescué. Ion Poptól távol áll a provokáció — ő a mindenkori konvenciórombolás szükségessége, illetve a történeti összetevők mentén indokolja leginkább, miért és hogyan is avantgárd Gellu Naum. Simona Popescu több személyes elemet visz az előadásba, a Clava. Critificțiune cu Gellu Naum című könyvére építve főként. A szuggesztív előadásból pontosabb kontúrokat kap az a provokatív Naum-féle vélekedés, amelyik a költészetnek különböző értelmeit és szintjeit különítette el, és olyanokat sorolt a költők közé, mint Sade vagy Hérakleitosz, közben pedig kerülte mégis az affektálás lehetőségét, a pohem / költhemény terminus használatát tartva fenn erre az eshetőségre. Popescu többször, több értelemben is megismétli azt, amit Naum meggyőződéseként emlegetett annak idején: hogy a megértés magányos feladat, nem lehet a másik helyett bejárni az utakat, hanem el kell jönnie a megértés megfelelő idejének, amihez mindenki maga juttatja el önmagát végső soron.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s