Nem egészen kölcsönös

Franciaország és a francia kultúra úgy kerül ki Le Clézio könyvéből, mint amelyik nagyra értékelte Diego Rivera és Frida Kahlo munkásságát, de a felek közt a viszony nem kölcsönös. Diego és Frida világa inspirációs forrás André Breton számára; Paul és Dominique Éluard Mexikóban járva a helyi indián kultúra rítusa szerint házassági esküt tesznek. Lehetne még sorolni a szürrealisták Mexikó-élményéből táplálkozó műveket. Rivera és Kahlo párizsi útjai viszont inkább kellemetlen emlékekkel járnak; Diego egyetlen (Angelina Belofftól, első feleségétől született) fiát veszíti el a párizsi hidegben és nyomorban, az első világháború végén. Frida képeit pedig túlságosan kegyetlennek és vadnak látják némelyek Párizsban, épp egy olyan élethelyzetben, amikor több biztonságra és bizonyosságra volna szüksége. Continue reading

Gellu Naum és az európai avantgárd

A Kolozsvári Román Nemzeti Színház nemzetközi fesztivált-találkozót kezdeményezett 2011 októberében, középpontban ezúttal a tíz éve elhunyt Gellu Naum életműve. A közönség sorain végignézve a választás egyértelműen sikerültnek mondható: igen sok bukaresti, párizsi arc bukkan fel a Gellu Naum személyes ismerősei közül: jó nevű szerkesztők, kritikusok, költők, művészek. És lehetőség van négy Naum-színmű megtekintésére is (Zenobia, Florența sunt eu / Firenze én vagyok, Insula / Sziget, óriáskivetítőn pedig az Exact în același timp / Pontosan abban a pillanatban). Continue reading