Sorok Peter Bürger avantgárd-elméletéről

Peter Bürger előbb írt egy szürrealizmus-könyvet (Der franzözische Surrealismus, 1971), aztán, annak eredményeit is használva, attól továbblépve egy újabb, a tárgykörben nehezen megkerülhető könyvet, Az avantgárd elméletét (Theorie der Avantgarde, 1974).

Seregi Tamás magyar fordítása a kötetről már közel egy évtizeddel ezelőtt elkészült, végül 2010-ben jelent meg, a szegedi Universitas Szeged Kiadó gondozásában.

A kötet egyrészt jelentősen hozzásegítheti olvasóját ahhoz, hogy az avantgárdban egyfajta kulturális modellt lásson, ne csupán formai kísérleteket, másrészt az Adornóval, Gadamerrel, Habermasszal szemben elfoglalt vitapozíciójából következően mintegy külső rálátást nyújt azok elméleti konstrukcióira is.

Lássuk a könyv néhány fontos tézisét: 1. az avantgárd megpróbálja megszüntetni a művészetet mint autonóm társadalmi részrendszert: „vissza próbálja vezetni a művészetet a gyakorlati életbe”. Ebben kudarcot vall. 2. Történeti szempontból az avantgárd úgy írható körül, mint a polgári társadalomban működő művészet státusa elleni támadás. Nem a művészet egy korábbi kifejezésmódját (stílusát) tagadja, hanem a művészet (korabeli) intézményrendszerét. 3. az „autonómia” a művészetnek nem lényege, hanem egy történeti képződmény.

A „gyakorlati életbe való visszavezetés” mint jegy félreérthető és összemosható más elképzelésekkel, Bürger pontosítása így hangzik: „Amikor az avantgardisták azt követelik, hogy a művészet váljon újra gyakorlativá, nem azt akarják, hogy a művek tartalma újra társadalmi jelentőséggel bírjon. A követelés nem a művek tartalmának síkján mozog; a művészet társadalmon belüli funkciójára irányul, mely éppúgy meghatározója a művek hatásának, mint tartalmuk.” (61.)

Az avantgárd azonban függetlenedni próbál a fennálló társadalom (általa helytelennek látott) életgyakorlatától, új életgyakorlatot kíván kialakítani, ebbe próbálja integrálni a művészetet, nem a célracionálisan elrendezett világba.

Bakucz József mondja egy előadásában: nem azt a funkciót keresi, amelyet a költészet betölthet a világban, hanem kibillentve ezt a logikát, azt a valóságtotalitást kutatja, „amelyben a poétikus képesség, a kiszámíthatatlan alkotóképesség valósága értelmet nyer” – talán valami ilyesmin gondolkodik Bürger is, csak más premisszák felől indulva.

Az avantgárd kudarca viszonylagos, állítja Bürger, hiszen nem sikerült ugyan a gyakorlati életbe átvezetnie a művészetet – a művészet intézménye a gyakorlati élettől elválasztva létezett tovább –, de kimutatta intézményes jellegét, és ezzel a polgári társadalmon belül létező művészet viszonylagos következmény nélküliségét. (70.)

Előtérbe állította, modellé tette (bizonyos értelemben: megteremtette) ugyanakkor a szervetlen, nem-organikus műalkotás típusát, amelyik tehát nem kívánja azt a látszatot kelteni, mintha a természet műve lenne. (Lukács György realizmusfogalma ehhez képest például egy kettős mozgást feltételez: egy absztrakciós munkát, amely feltárja a valóságösszefüggéseket, illetve egy másik, művészi munkát, amelyik mintegy betakarja, megszünteti az absztrakciót. Az avantgárd nem követi ezt a második mozgást. – vö. Bürger, 87.)

A kérdés az, hogy ha Bügerhez híven historizálni próbáljuk a megállapítások érvényességét, akkor vajon ugyanabban a történeti helyzetben, állapotban vagyunk-e most, mint amikor Bürger tézisei, meglátásai megfogalmazódtak?

Úgy sejtem, épp a művészeti intézmények rendszerét érintették és érinthetik potenciálisan leginkább az elmúlt másfél évtized technikai változásai, és részben talán a politikai változások is.

Az avantgárd vizsgálata analógiákat kínálhat, ha nem is változatlanul átvehető megoldásokat, azokra a kérdésekre, amelyek épp a művészet intézményi, kommunikációs csatornákat érintő átalakulásaiból következnek.

Hiszen Bürger épp ezt a jegyet emelte ki legfőként az avantgárd jellegzetességei közül: azt a kritikai mozzanatot, amelyik megmutatta, hogy az, amit a művészetnek gondoltak valakik, csupán egy történeti képződmény és aktualizáció volt.

(Peter Bürger: Az avantgárd elmélete.  Ford. Seregi Tamás. Universitas Szeged Kiadó, Szeged, 2010.)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s