Válogatott képek a Gellu Naum-mitológiából

Gellu Naum: Vasco da Gama si alte poheme / Vasco da Gama and other pohems. With an introduction and translation by Alistair Ian Blyth. Humanitas, Buc., 2007.

Talán ott kellene kezdeni, hogy miért pohem és miért nem poem. Amikor Balogh József összeállította a mindmáig egyetlen magyar nyelvű Naum-versválogatást (Gellu Naum: Gladiátor az autóbuszban. Versek Balogh József fordításában. Kriterion, Buk., 1977.),     akkor ölteménynek fordította ezt a szóalakot. Védhető változat nyilván: a közbeiktatott h betű hatására lefokozó jelentésárnyalatra tesz szert a szó, az „öltemény” jelentése pedig az ’öltögetés’ szó közbeiktatásával afféle kézműipari terméket idéz. Egy csinálmányt. A Naum-féle szóalak ironizálja a költészet emelkedettségét – az avantgárdok többnyire gyűlöltek mindent, ami művészi és emelkedett.
Egy másik érvényes fordítási lehetőség a költhemény volna: az ironikus árnyalat ebben az esetben is felbukkanna, és itt a túlontúl emelkedett hangnem, a kényeskedő hangvétel keltene hasonló hatást. Ráadásul a beiktatott h betű volna itt is az ironikus hatás eredője – mint az eredetiben.
Simona Popescu, aki a román szürrealizmusról írott tanulmánya kapcsán találkozott először személyesen Gellu Naummal, majd gyakori vendéggé vált nála, a következőképpen kontextualizálja a szerző h betűit: „Kezdetben volt benne valamiféle idegenkedés velem szemben: arra gyanakodott, hogy mivel túl sokat tudok a szürrealizmusról, valójában túl keveset tudok… Hogy mindig rabja maradok az olyasfajta exegéziseknek, amelyeknek semmi köze ahhoz, amit ő költhői gondolkodásnak nevezett. A költhő [pohet] szót, amelyet Jacques Vachétól kölcsönzött, hol fokozott öniróniával, hol annak jeleként használta, hogy próbálja távol tartani magát a hasonló hangzású szó által implikált tartalmaktól, amelyekről nem volt túl jó véleménnyel. Hasonló módon iktatta be a h betűket és hangokat más, különféle okok miatt gyanússá vált szavakba is: metha-fizika, kulthúra, literathúra, thermészet stb.” (Simona Popescu: Clava. Critificţiune cu Gellu Naum. Paralela 45, Piteşti, 2004. 28–29.) Látható a felsorolásból, hogy mi zavarhatta Naumot: az affektálás. Az, hogyha a torzított hangnem rossz irányban mozdítja el a jelentéseket. És még valami: a harmincas évek végén/negyvenes évek elején, pályakezdése időszakában Naum általában a betegség metaforáival, fertőzésként avagy leküzdendő ellenfélként írja körül a verset. A legautentikusabb költői gesztusként ebben az időszakban az őrült nevetést vagy a megzabolázatlan üvöltést nevezi meg. (Gellu Naum: Medium. In: Uő: Poetizaţi, poetizaţi… Ed. Eminescu, Buc., 1970. 136–137.) Ez pedig aligha költhői vagy kulthurális a szó akkori bevett értelmében.
A kétnyelvű versválogatásban Alistair Ian Blyth-nek nem okoz problémát a „pohem” fordítása: a szóalak románul és angolul is azonos. Gellu Naum figurája a könyvben, az angol nyelvű közönség számára szürrealista utóvédharcosként (André Breton és Victor Brauner társaként és örököseként, autentikus folytatójaként), illetve a kommunista rezsim kívülállójaként válik érdekessé. A kommunizmus időszakában, mondja a fordító az előszóban, Naum költészete befelé mélyül, hermetikussá válik. A szürrealizmus továbbélése ebben az életműben egyrészt a memória és a lelki határhelyzetek feltérképezését jelenti, másrészt egy rejtett történelem felszínre hozatalát – arról a történelemről van szó, amely nem egyszerűen a ráció alakulástörténeteként írja le az emberiség történetét, hanem figyelembe veszi a nem racionális tanok megszakítatlan hagyományát is. (Alistair Ian Blyth: Suprarealul ca infra-real. In: Gellu Naum: Vasco da Gama şi alte poheme. Humanitas, Buc., 2007. 7.)

Gellu Naum életútja 1915 és 2001 között a legkülönfélébb történeti időszakokat fogta át, és az, ami vonzóvá tette és teszi mindmáig műveit az olvasói számára, a makacsság, amellyel kitart elképzelései mellett, és az említett befelé tartás, amely nélkül a makacsságnak kevesebb hitele és értelme volna. Naum azok közé tartozott, akiknek jól körvonalazott és ugyanakkor egyéni világszemlélete volt. És bár voltak követői és tanítványai, Naum afféle zen tanítómesterként nem a fogalmi megértés felé irányította őket, hanem befelé, önmagukba. Verseiben nyoma van ennek a világszemléletnek, de azt is érezzük, hogy nem ennek a világnak a közvetíthetősége, hanem inkább csak a létezéséről való híradás itt a tét. Naum verseinek mitológiája van, de ez a mitológia lényegileg hozzáférhetetlen marad.

Részlet. Az írás eredetileg a Korunk 2009/8-as számában jelent meg, teljes terjedelmében itt olvasható.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s