Saját nárcizmusok

Kis füzet, 32 oldal: Az új magyar művészet önarcképe – Az Európai Iskola sorozatának 7–8. füzete, katalógusokból és Bálint Endre írásából kikövetkeztethetőleg 1946-os megjelenéssel.

Az önarcképeknek van valamiféle vonzereje, különösen hogyha – kívülről nézve – van hozzá összehasonlítási alapunk: tizenhárom ember önarcképe egymás mellett, vagy egyazon művész tizenhárom önarcképe többet mond az emberről, mint egyetlen önarckép.

Saját nárcizmusával bajlódik a művész, miközben saját vonásait rajzolja; vagy akár büszkén vállalja, ha olyan.

Ebből a kis füzetből azokról tudunk meg többet, akik valahogyan saját formát találnak nárcizmusukhoz: Bálint Endréről például, aki „lefelejti” a képről a fél arcát, és a legtöbb humorral számol be viselt dolgairól: „Családi címerünket, mint adalékot a proletár heraldikához, a farzsebemben őrzöm: VIII. kerületi Elöljáróságtól egy »Szegénységi Bizonyítványt«… (…) Ma már öreg ember vagyok: 31 éves, nős, családapa”.

Korniss Dezsőről, aki egy geometrikus, de rendkívül karakteres absztrakt ábrát rajzol önmagáról.

Lossonczy Tamásról, aki egyfajta spárgakompozíciót készít önarckép helyett, és a mai szmájlik absztraktabb ősét látjuk benne.

Lossonczy Tamás - Önarckép helyett (Deák Gyűjtemény)

Egry Józsefről, aki fázik, miközben a levelében önarcképét írja, és aforizmákat fogalmaz: „Az nem lenne baj, hogy művészeink idegenből vesznek át, hanem baj az, hogy amit átvesznek, idegen is marad. (…) Ha egy fiatal művésznek megvalósulna minden álma, vágya, ő maga csodálkozna legjobban, hogy az a valóságban ilyen.”

Van, akitől csak kép látható a füzetben (Anna Margit, Ámos Imre, Schubert Ernő), van, akitől csak szöveg olvasható (Barcsay Jenő, Martyn Ferenc, Vilt Tibor). És van, aki mindkét médiumban körbekirándulja saját arcát (Bálint Endre, Bán Béla, Bokros Birman Dezső, Czóbel Béla, Forgács-Hann Erzsébet, Egry József, Gadányi Jenő, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Márffy Ödön).

Az önarcképekben sokkal kevesebb a szürrealizmus egyébként, mint mondjuk az Európai Iskolát bemutató kései, tizennyolc képet közlő kiállítási katalógusban. (György Péter – Pataki Gábor: Az Európai Iskola. 1984 október 10 – november 25-ig. Budapest Kiállítóterem)

A képek groteszkek és absztraktok és komorak, jó okkal, nyilván. Ebben a körben Bálint Endre, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás játékossága nyer nálam – különös, hogy mennyire más feladat a saját arcot festeni ahhoz képest, ha a bármi egyéb kihívásának fut neki valaki.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s