Virágszörnyek, gombaemberek

Rozsda. Szerk.: David Rosenberg. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2001.

Hatalmas képzőművészeti anyag, százhetven reprodukció 414 oldalon, első látásra Miró színeit és formáit, a negyvenes évekbeli képeken pedig Victor Brauner motívumait vélem felismerni.

A Brauner-párhuzamot megerősíti Sarane Alexandrian szövege is, amelyik a katalógusban olvasható, így: „meglepett, hogy Rozsdának mennyire hasonlít a munkássága – 1943 és 1947 közötti budapesti korszakában – Brauneréhoz, annak bukaresti idejében. Érdekes párhuzam a két művész között, akik olyannyira különböznek egymástól. Így például a szakembereknek érdemes volna összehasonlítaniuk, milyen mértékben halmozzák mindketten az emberi testeket. (…) A magyar festő képzeletvilága közel áll a román festő színes rajzaiéhoz, például azon művei, amelyeken Rozsda emberfejű és tollfarkú mókust ábrázol, nőt agancsos állatfejjel, vagy madarat, amely emberi lény magzatát hordja a hasában.” (31–32.)

A testek halmozása Rozsdánál többnyire szubtilis, illetve ahol szembeötlőbb, ott a címadás/téma is indokolja, mint például a Janus-arcú szatír című tusrajz esetében. (119.)

A hibridek, egymásba nyúló testek viszont gyakoriak, és éppen az Alexandrian által jelzett, negyvenes évekbeli időszakban.

A tét hol a szexuális egyesülés természetességének, az eggyéolvadásra teremtettségnek a megmutatása (Lágy formák, 85.), hol a hermafrodita, el sem különíthető nemi jellegeknek a felmutatása, problematizálása (Férfi, 91, Virágszörny, 97, Hermafrodita szoborral, 123).

De elmossák ennek az időszaknak a képei a növényi–állati–emberi képzetkörök határait is, legegyértelműbben a Gombaember (117) című képen, de ebben az összefüggésben is említhető a húsevő növényre is emlékeztető Virágszörny, vagy a Janus-arcú szatír.

Miró színeit, kompozícióit a negyvenes és az ötvenes évek képein is láthatjuk, legerősebb vizuális hatása alighanem a Tarka halálfej esetében van az erős kék-vörös-sárga kombinációnak. (184.)

A nyolcvanas évek végéről származik egy másik kivételesen erős képe, amelyik füzérekbe szerveződő ujjakat ábrázol, erről mondja Sarane Alexandrian: „Számtalanszor ábrázolja finom, vibráló kezét, s kivált gyakran csak az ujjait, amelyeket füzérekben vagy egy százlábú ujjaiként megsokszoroz; mintha azt mondaná, művének megvalósításához sokkal több ujjra vágyik, mint a közönséges emberek. Rozsda a háromarcú és ezerujjú ember: így láthatjuk, amikor belépünk komplex művészetének birodalmába.” (30.)

Rozsda Endre alapító tagja az Európai Iskola csoportjának, absztrakciós törekvései számos képét rokonítják az Iskola más alkotóinak munkáival, a társművészetekben analóg elképzeléseket méltatói szerint Bartók Béla zenéjében, illetve Jorge Luis Borges prózájában találhatunk; a festő mindkettőjüket személyesen ismerte, és bevallottan hatásuk alá került.

Magyar kortársai a negyvenes években a „könnyed modernség” jegyében értelmezték műveit, kortársaihoz képest kevésbé heroikus, illetve kisebb hangsúlyt fektet a fájdalom megjelenítésére – „víziója tiszta, derült, nyugodt és gátlástalan”, írta róla Hamvas Béla a Forradalom a művészetben lapjain, és ez a könnyedség ott érződik a reprezentatív katalógusban is, tekintsük ezt pozitívumnak, vagy akár a szürrealizmus felszabadítás-poétikájának a megnyilvánulásaként.

http://www.rozsda.com/

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s