Szemlélettranszfer: az Index Könyvtár mint a szürrealista elképzelések magyarországi megalapozásának kísérlete

A szürrealisták együtt

Az Index-sorozat első darabja Paul Éluard munkája: A francia költészet a világ színe előtt. Bár Éluard a szürrealista csoport alapító tagja volt, 1946-ban nem feltétlenül szürrealistaként szólal meg – ebben az időszakban Bretonhoz képest Éluard egy elkötelezettebb irodalom híve. A sorozatban közölt cikk azonban, amelyet a szerkesztő kiválasztott, nem kifejezetten a politikai költészet melletti érvek sorozata, inkább a háborút átvészelt francia irodalom egyfajta seregszemléje, az újraszerveződésre történő felhívás. Éluard névsorolvasásba kezd: elődökként Baudelaire-t, Nervalt, Rimbaud-t emlegeti, de felsorolja a háborúban odaveszett vagy eltűnt barátokat, közöttük szürrealistákat is: Robert Desnos, Pierre Unik, Benjamin Fondane nevét említi többek között.

Continue reading

Alámerülés az énbe: idegenség-konstrukciók a magyar szürrealizmusban

Pán Imre

A magyar irodalmi avantgárd-feldolgozások és avantgárd-antológiák általában 1930 táján keresik a magyar avantgárd mozgalmi szakaszának lezárulását. Az irodalomtörténeti tézis alapja, hogy 1925/1926/1927 táján sorra szűnnek meg a magyar avantgárd fontosabb folyóiratai (Ma, Magyar Írás, Út, Periszkop, Dokumentum, Új Föld), és azok a szerzők, akik korábban avantgárd poétikájú műveket is alkottak (József Attila, Illyés Gyula, Déry Tibor, Németh Andor, Reiter Róbert és mások), néhány elszigeteltebb kivételtől eltekintve beszédmódot váltanak, eltávolodva az izmusoktól – és ez többé-kevésbé Kassák Lajosra, a magyar avantgárd mozgalom centrális figurájára is érvényes, aki 1928 és 1939 között már a Munka című folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedik.

Continue reading

Válogatott képek a Gellu Naum-mitológiából

Gellu Naum: Vasco da Gama si alte poheme / Vasco da Gama and other pohems. With an introduction and translation by Alistair Ian Blyth. Humanitas, Buc., 2007.
Talán ott kellene kezdeni, hogy miért pohem és miért nem poem. Amikor Balogh József összeállította a mindmáig egyetlen magyar nyelvű Naum-versválogatást (Gellu Naum: Gladiátor az autóbuszban. Versek Balogh József fordításában. Kriterion, Buk., 1977.),     akkor ölteménynek fordította ezt a szóalakot. Védhető változat nyilván: a közbeiktatott h betű hatására lefokozó jelentésárnyalatra tesz szert a szó, az „öltemény” jelentése pedig az ’öltögetés’ szó közbeiktatásával afféle kézműipari terméket idéz. Egy csinálmányt. A Naum-féle szóalak ironizálja a költészet emelkedettségét – az avantgárdok többnyire gyűlöltek mindent, ami művészi és emelkedett.
Egy másik érvényes fordítási lehetőség a költhemény volna: az ironikus árnyalat ebben az esetben is felbukkanna, és itt a túlontúl emelkedett hangnem, a kényeskedő hangvétel keltene hasonló hatást. Ráadásul a beiktatott h betű volna itt is az ironikus hatás eredője – mint az eredetiben.

Esőcsinálás: Illyés Gyula szürrealista kalandja

Egybehangzó kritikai vélemény, hogy Illyés Gyula igazán jelentős szürrealista versei már Budapesten, és főként a Dokumentumban jelennek meg.[1] Legfontosabb ezek közül éppen a rituális szemléletmódot megidéző, háromrészes Sub specie aeternitatis,[2] amelyiknek a második része igencsak szuggesztív címet visel: A költő nem énekel az esőről. Esőt csinál. Annak a performatív szürrealista szemléletnek a jegyében szólal meg tehát, amely Illyés más szövegeiben egyenértékűséget tételezett például a séta és az írás között.

Continue reading

Saját nárcizmusok

Kis füzet, 32 oldal: Az új magyar művészet önarcképe – Az Európai Iskola sorozatának 7–8. füzete, katalógusokból és Bálint Endre írásából kikövetkeztethetőleg 1946-os megjelenéssel.

Az önarcképeknek van valamiféle vonzereje, különösen hogyha – kívülről nézve – van hozzá összehasonlítási alapunk: tizenhárom ember önarcképe egymás mellett, vagy egyazon művész tizenhárom önarcképe többet mond az emberről, mint egyetlen önarckép.

Saját nárcizmusával bajlódik a művész, miközben saját vonásait rajzolja; vagy akár büszkén vállalja, ha olyan.

Continue reading

Magyar dada? Megjegyzések az IS folyóiratról (1924–1925)

Az első IS-szám Pán Imre-versei mintha Mezei Árpád gondolatmeneteinek művészi projekciói lennének,[1] tördelésük is összekapcsolja, egymás kontextusába helyezi őket, hiszen folyamatosan, közvetlenül a Forma című írás zárlata után kezdődnek a Pán-versek.

Rendkívül markáns, jól körülhatárolható az a motívumrendszer, amely Pán Imre itt közölt szövegeit meghatározza.

Continue reading

Virágszörnyek, gombaemberek

Rozsda. Szerk.: David Rosenberg. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2001.

Hatalmas képzőművészeti anyag, százhetven reprodukció 414 oldalon, első látásra Miró színeit és formáit, a negyvenes évekbeli képeken pedig Victor Brauner motívumait vélem felismerni.

Continue reading